Az újlipótvárosi kereskedőknek, vendéglátó helyeknek sokféle vásárlójuk volt, az ide látogató vendégek, a helyben lakó családok és a környéken dolgozók. Népszerű helyek, remek hangulat, kisváros a nagyvárosban életérzés, ahogy mi mondjuk: a falu. A világjárvány okozta bezárások azokat a kereskedőket, vendéglátósokat érintette rosszabbul, akik már korábban is hónapról hónapra éltek, inkább mondhatjuk, már lejtmenetben volt vállalkozásuk.
Az első hullámban a „minden zárva volt és az emberek otthon” helyzetben az önkormányzatok a bérleti díjak átütemezésével próbáltak enyhíteni a terheken. Voltak jóérzésű főbérlők, akik mérsékelték az albérleti díjakat a nehéz helyzetben maradt bérlők esetében. Voltak, akik bérleményüket illetően tárgyalásokba kezdtek, de nem tudtak megegyezni. Voltak, akik most télen mertek nagyot álmodni és nyitottak kis helyi vállalkozásukat, ilyen a SütiSüt a Pannónia utca Tisza utca saroknál a tízemeletesek aljában.
A helyi, az utcánkban elérhető, a régóta jó termékeket árulók, akik eladóit név szerint ismerjük, akik elmondják melyik termék mit tartalmaz, akiknél napi szinten megfordulnak a környéken élők. Ő értük sokszor szólt a segítség kérés: vásárolj helyi boltokban, rendelj a sarki kifőzdéből! Érezhető, hogy az alapvető élelmiszereket, jó főtételeket árusítók részben megtartották vendégkörüket. De mindez csak becslés, hiszen nem teregetjük ki a „szennyest”, nem szeretünk írni arról, hogy „mi nem megy”, vagy „kudarcot szenvedtünk”, „nem jött össze” vagy „nincsen több tartalékunk”. Ami a legfontosabb: nem látunk számokat, nincsenek adataink, nem tudjuk pontosan, kiket hogyan érintett a válság. Nem élünk Németországban, Ausztriában, ahol a dolgozók egytől egyig megkapják a bérük 80%-t az állami és uniós segítséggel.
Bezárt, hirdetik a Kávézónát a Balzac utcában, az Ő vállalkozásuk látta el alapanyaggal a kávézókat, a fogyasztás annyira visszaesett, hogy nem bírták tovább. Bezárt a Jászain a kis zöldséges, Gyuri. Sokan szerették, de mégsem elegen. Elvitte a covid miatti gazdasági visszaesés a Raoul Wallenberg utcában a Játékturit, de drukkolunk még a Maródi Cukinak, Fischer bácsinak és a Panini újra nyitásáért az Újpest rakparton. A Hegedűs 22-ben a Pivo Söröző már elvitelre adja a jó kis cseh söröket, küzdenek, hogy talpon maradjanak, nekik is szorítunk. Zárva van a Pozsonyi út 50. szám alatti kocsma, a Pozsonyi út és Radnóti Miklós sarkon a Kis Pozsony Étterem. Mégis a mai nap legrosszabb híre a „Régi és Új Idők Pékárúi” kis bolt bezárása volt, a Balzac utca és Tátra utca sarkon lévő kis pékség tudta mindazt, ami a helyieknek kellett: jó ár jó áron. Mégsem bírták tovább. A N’ICEROLL extravagáns jégkrém különlegességei is itt hagyták a Pozsonyi utat, még az országot is. A Tenero Cukrászda a Tomori utcából költözött a Hegedűs Gyula utcába, kihelyezett kávézója a Tenero Lachus Café nemrég nyitott. Őszintén remélem velünk maradnak, mert végre van igényes egytálétel szolgáltatás, nívós cukrász termékekkel. Ja, és mindent elkészítenek, amit a kedves vendég kíván, legyen az káposztás csiga is, akár.
Minden bizonnyal át fog alakulni a környék szolgáltató profilja, lehetett volna másként is. Nem rajtunk múlt.
Keszthelyi Dorottya cikke PDF formátumban megtalálható a Letöltések oldalon.
