Indul az ellenzéki előválasztás: szeptember 18. és 26. között lehet szavazni a helyi jelöltekre. A 13. kerületben három jelölt indul: Hiszékeny Dezsőt az MSZP, a Párbeszéd, az LMP, a Jobbik és a Mindenki Magyarországa, Keszthelyi Dorottyát a DK és a Liberálisok, míg Naszádos Zsófiát a Momentum támogatja.
Az ittlakunk.hu feltett néhány kérdést mindegyik jelöltnek, melyből megismerhetjük őket, megtudhatjuk, mit gondolnak a fontosabb helyi és fővárosi problémákról.
Keszthelyi Dorottya is válaszolt kérdéseinkre, melyet az alábbiakban közlünk:
Politikai programomat meghirdettem, melyben az alábbi kiemelt pontok szerepelnek:
Megbecsült időskort – európai uniós forrást biztosítunk bentlakásos idős otthon építésére! Fejlesztjük a házi segítségnyújtás és nappali ellátás kereteit, mert időseink ellátása össz társadalmi feladat. Egy idősödő társadalomban, ahol a demencia egyre több családot érint, hiszen az aktív családtagok ápolják legtöbbször a munka és gyermeknevelés mellett családtagjaikat, nem lehet összehangolt hálózat fejlesztés nélkül segíteni a szépkorúak ellátását.
Nem várhat tovább a Jászai Mari tér, a Szent István park, Népsziget fejlesztése! – közvilágítást, játszóteret, sportpályát, mosdót építünk!
Modernizált környezetet a panellakásokban élőknek! – Kormányváltással újra írjuk az Európai Uniós támogatások pályázatait: a panelrehabilitációs programok (megújuló energia, szigetelés, fűtési rendszer korszerűsítés) finanszírozására!
A ma gyermekei a mi jövőnk! Iskola az új generáció szolgálatában – az oktatási rendszer hosszú távú stratégiájának kidolgozása közös felelősségünk, mint a fenntartó szervezeti felépítése és feladata, magasabb költségvetési elköteleződés, infrastruktúra fejlesztés és tananyag reform, pedagógusi bérek racionalizálása, a képzés 21. századi elvárásainak megteremtése. Ide tartozik a felzárkóztatás és a tehetséggondozás feladata, az iskola, mint a helyi közösség központja, a hétvégi nyitott iskola koncepciójának megvalósítása.
Nem kérdés, hogy a közművelődés és a felnőttképzés, a sport közel áll hozzám. Fontosnak tartom a kulturális intézmények, szolgáltatók kiemelt támogatását, a Fidesz-KDNP „kultúr TAO” be és kivezetése sok sebet ejtett. A művelődési házak, múzeumok, kiállító terek fejlesztése elengedhetetlen.
A felnőttképzésben kiemelt a munkaerőpiaci képzések fontossága, a szakképzés jelenleg elkezdődő (OKJ-s) szakképzés átalakítását, a 16 éves korig tartó tankötelezettség létrehozását egyenesen bűnnek tartom. Úgy engedünk el évente több ezer gyereket, hogy nem adjuk meg Nekik a munka
világába való minimális eligazodási lehetőséget.
Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, ma már elenyésző az a típusú munkaviszony, hogy több tíz évig egyazon cégnél, szakterületen dolgozik valaki. A már dolgozó felnőtt esetében hatalmas terhet jelent a több évre széthúzott új képzettség megszerzése. A hiányszakmákban nincs előrelépés, nem látjuk a számokat, nem tudjuk hány fő kerül be és ki a képzésekre, és vajon mi történik velük. A főváros foglalkoztatási helyzetét pedig nagyban befolyásolja a lakhatás is.
A legeurópaibb párt tagjaként, én azt képviselem, hogy a mai Magyarországnak szolidárisnak, befogadónak, integrálónak kell lenni, közös határainkon belül. Szeretném, hogy ez az európai kultúra határozza meg mindennapjainkat.
Itt minden az emberekről szól. A politikus is személyes példamutatással kell rendelkezzen. A politikust – ha hagyja – mindig megtalálja az élet a közvetlen környezetében is. Én ebben hiszek, így élek, jelen vagyok, sokszor csak az információ multiplikálása már segítséget jelent. Lokálpatriótaként elhivatott vagyok abban, hogy lehet jobban csinálni, tudunk jobb államot, jobb életfeltételeket biztosítani. Három lányom van, nem tehetem meg, hogy hagyom a Fidesz-KDNP ámokfutását. Mit mondok, amikor megkérdezik: Anya, Te mit tettél?
A legendás és szeretett XIII. kerületnek dinamikus, naprakész és harcos parlamenti képviseletre van szüksége. Folyamatos jelenlétet, megragadott lehetőségeket, nagyvárosi problémák újszerű megoldását, 8 órás helyett 0-24 órás képviseltet – érdemel a XIII. kerület, erre lesz személyem garancia.
Kisváros a nagyvárosban, szeretünk itt élni! Hiteles arccal a kormányváltásért!
Ismersz, itt vagyok, itt élek! Rám számíthatsz! Akarat. Cselekvés. Gondoskodás.
Dobrev Klárát.
Az Országbíró utcai lakótelep elkészültével az első lakók között költöztem be édesanyámmal és bátyámmal az Üteg utca 24-be. A lakótelep és környéke akkor még építési terület volt, a telepen élő gyerekek együtt játszottak a csatornafektetés földhalmai között rabló-pandúrt, az akkori idők rakétás játszóterén. Itt éltük meg a ’86-os nagy havazást, és gyalogoltunk a kenyérgyárba kenyérért, mert a boltokba nem tudták kiszállítani. A Béke téri Katolikus templomban elsőáldoztam, bérmálkoztam.
A Csata Utcai Általános Iskolába jártam, rendszeresen különböző sport versenyen vettünk részt, itt kezdtem el vívni az akkor alakult Csata DSE egyesületben.
8 évig voltam igazolt sportolója a Budapesti Honvéd SE Vívó Szakosztályának a Dózsa György úti zsinagóga épületében, tőrvívás szakágon. Edzőm Bernát Zoltán volt, akinek a sport szeretetét köszönhetem.
Laktam a Tátra utcában, 11 éve a Hegedűs Gyula utcában élünk Férjemmel, három lányunkkal és kutyánkkal.
Sok kedvenc helyem van, de a legtöbbet a Duna Terasz „kockás” játszóterére járunk és a Dráva utcai Duna partra az „ugrálós” játszóra. Szeretem a Tomori utcai Tenero Cukrászdát, a Balzac Kávézót és a Kárpát utcában a Cherubino Kávézót. Pizzát és giroszt a Hegedűs Gyula utcában, a Pozsonyi és a Dagály utcában is szeretjük. Gyöngyösi sétányon, Hollán Ernő utcában a keleti levesezőt kedveljük.
A kérdést sem értem?
Harrach Tamás a Fidesz-KDNP politikusával, önkormányzati képviselőjével több vitám volt, amikor egy bizottságban ültünk: első pont a nemzeti dohányboltok létrehozása és a dohánytermékek koncesszióba adása volt. Itt rengeteg „kis bolt” bezárt, az abban dolgozók munka nélkül maradtak, mások pedig „trafik nagyhatalom” lettek. Második vitás pont az iskolák 2013-as államosítása volt, hangos szóváltás alakult ki közöttünk, véleményem szerint a kerületi gyerekek, pedagógusok, maguk az intézmények csak veszítettek ezzel a lépéssel. Harrach nem ezen a véleményen volt, szerinte az országnak ez egy előre mutató intézkedés volt.
Hiszem, hogy a többszintű közigazgatás, állami, helyi önkormányzati és megyei, budapesti közfeladat rendszereket újra kell gombolni: hiszen az állampolgárok nehezen igazodnak el abban a rendszerben, hogy mikor melyik „hivatal” intézi ügyeiket, takarít, épít vagy javít az utcájában. És ez nem csak eligazodás kérdése, hanem hatékonyság és eredményesség kérdése is. Ezekhez a feladatokhoz kell újra szabni a költségvetést is: a szolidaritási adó igazságtalan, nem a helyi közoktatásra fordítja a kormány, nem kezelik a főváros és agglomeráció közös közlekedési és egyéb szolgáltatási szükségleteit.
Ilyen például a idegenforgalmi adó kérdése: kerületek szedik be, ám nem kerül visszafordításra az infrastruktúra fejlesztésére javítására, akár a mosdók, busz parkolók, információs pontok, turisztikai attrakciók környezetének fejlesztésére. Jelenleg párhuzamos rendszert alakított ki a Fidesz-KDNP: a felelős önkormányzatoktól elvont forrásokat, létrehozta a Budapesti Fejlesztési Központot, e mellett kiemelt beruházásokkal bődületes pénzekből fejleszt látványos város elemeket, melyek a fővárosiak mindennapi életét nem szolgálják. Mondok példát, pl.: Várkert bazár, múzeumi negyed, elmaradt közlekedési, oktatási infrastruktúra fejlesztések, elmaradt energetikai fejlesztések.
Ld. az előző kérdésre adott választ.
E mellett az önkormányzatok feladat és finanszírozás rendszeréből a szociális hálót egyáltalán nem támogatja a központi költségvetés. Nem tartom elfogadhatónak az önkormányzatok ilyen szintű „kiüresítését”. Hiszek az EU legfontosabb elveiben, így a szubszidiaritásban is: ott kell meghozni a döntéseket, ami a legközelebb van az emberekhez, az érintettekhez. A Fidesz-KDNP állami Zrt-ket, alapítványokat, nonprofit Kft-ket alakított, melyek közvetlenül bonyolítanak fejlesztéseket, beruházásokat, közbeszerzéseket.
Mindezen vagyonnövekmények már nem az állampolgárokat szolgálják, hanem az adott cég vagy szervezet kedvezményezetteit. Így lett közvagyonból magán vagyon, akár az MNB alapítványaiban, ahol a közpénz elveszítette közpénz jellegét.
Budapest közlekedése nem választható le az agglomeráció ás az egész ország közlekedéséről. Addig, míg az agglomerációba költözéssel két háromszoros gépkocsiforgalom keletkezik, nehéz lesz változtatni. A Főváros több autót nem visel el, csak a XIII.. kerületben 6-8 ezer új személygépkocsit jegyeznek be, össz budapesti szinten ennél elkeserítőbb a szám. A benzinár növekedés, parkolási díj növekedés nem hozta a kényelmi eszköz használatának csökkenését. A helyzet javítására több állami és EU-s forrást szükséges bevonni, ahol az elővárosi kötöttpályás közlekedés, az elkerülő utak fejlesztése, a P+R parkolók kialakítása, majd valamiféle fokozatos és észszerű személygépkocsi forgalom korlátozás is elkerülhetetlen.
Véleményem szerint a ma meghozni tervezett döntésekkel már nagyon elkéstünk a levegőszennyezettség, zaj és forgalom terhelés területén. Amit ma nem teszünk meg, azzal saját gyermekeinknek, unokáinknak jövőjét tesszük pokollá.
z elmúlt két év önkormányzati képviselőségem egyik legnagyobb tehertétele a helyi parkolási ügyek voltak. Évek óta van kialakult álláspontunk (dkp13.hu oldal, 2018-as önkormányzati választási programunk, letölthető anyagok) az Újlipótvárosi Mobilitási tervről, a forgalomcsillapításról. A helyzet az, hogy általánosságban és leírva minden szép és jó, de amikor a konkrét helyi szabályozásba nyúlunk bele, az az önkormányzatok sajátosságai kapcsán azonnal érezhető az állampolgárok életében. Ráadásul a budapestiek és az agglomerációból, vagy vidékről érkezők nem nézik a kerülethatárokat, ezért elengedhetetlen az össz-budapesti, egységes szabályozás.
Persze eltérő a problémája egy XVIII., vagy VII., vagy XIII. kerületi külső vagy belső részen élő autósnak. De a lényeg, hogy rendszerben kell gondolkodnunk: a helyi lakosság parkolási helyzetét megkönnyítve és az átutazók, munkába járók közlekedési szokásainak ismerete és alakítása a feladatunk. Nem lehet eltekinteni a kerületünk új városrészeinek kialakulásától sem: új irodaházak, új munkahelyek, új szolgáltatók, új lakók, akik mozognak, használják útjainkat.
Véleményem szerint e kapcsán lesznek problémáink. Ilyen konkrét ügy volt az ingyenes lakossági parkolás esetében a lakásonként második gépkocsi „fizetőssé tétele”. Én akár drasztikusabb lépésre is kész lettem volna, de helyi képviselőként elért hozzám azonnal az itt élők problémája: a második gépkocsi nem minden esetben tehető le, hiszen munkaeszköz. Azon az állásponton vagyok, hogy tovább kell menni a gépkocsik közterület foglalási arányának csökkentésében, de előtte a meg kell teremteni az alternatív parkolási és közlekedési lehetőségeket. És ami a legfontosabb: kommunikálni kell a lakossággal.
Aktív vagyok a közösségi oldalakon, minden esetben a józanságra és az emberségre próbálok szorítkozni. Legszívesebben vissza kérdeznék: Mennyit költ az állam lakhatásra? Mennyit költ az állam átmeneti szállásokra, egészségügyi szempontból a szenvedélybetegségek megelőzésére illetve kezelésére? Mennyit költ az állam hajléktalan ellátásra? Miért gondolja úgy a Fidesz-KDNP, hogy a Rendőrség feladata a hajléktalanok eltüntetése a közterületekről? Miért vagyunk mi is kétlelkűek ebben a kérdésben? Hiszen egyszerre segítenénk, mert adunk forintot, vagy szendvicset, esetleg ruhát, télen forró teát osztunk, nyáron vizet, de a közterületi jelenléttel járó mocskot, hangoskodást, kirívó viselkedést nem bírjuk.
Szerintem ebben a kérdésben is egyértelmű szabályokat szükséges hozni: ellátás, hajléktalanok számára elérhető szolgáltatások (lakhatás, higiénia stb.) finanszírozását növelni szükséges, a megelőzésre (hajléktalanná válás) ugyancsak többet kell költeni, itt jön a lakhatási válság kérdése és harmad sorban az egészségügyi ellátást is szükséges megerősíteni, hiszen betegségek, szenvedély betegségek, deviáns viselkedés okozza a legnagyobb nehézséget.
Véleményem szerint ebben kell bátornak lenni. Az ellátást végző karitatív, vagy egyházi szervezeteket pedig kooperációra kell kérni, itt a népszigeti hajléktalan szálló vagy a BMSZKI Dózsa György úti intézménye lehet példa, egyszerűen a közterületek gondozásában, tisztán tartásában együtt kell
működni.
Legjobb lenne, ha nem dobálnánk el a szemetünket. De sajnos a köztisztaság jelenlegi helyzetéhez az illegális szemétlerakás, a hulladék kezelésben a hulladék „eltüntetése”, vagyis feldolgozása is kiemelt téma. Jelenleg – az állami elvonások miatt – nincsen megfelelő finanszírozása a fővárosi közfeladatok ellátásának, ebben a köztisztaságnak sem. Valamint az osztott kerületi és fővárosi, valamint társasházi takarítási kötelezettségek átláthatatlanságot eredményeznek.
A Fővárosi önkormányzat elkezdte a feladatok racionalizálását, ezt a munkát kell folytatnunk a köztisztaság ügyében: Budapest egység, nem lehet a járdát, közutat, parkolót, autóbusz és villamos megállók, parkok tisztán tartását külön kezelni. A Fkf jelenlegi köztisztasági vezetőjének minderről határozott elképzelése van, hagyni kell dolgozni. Neki köszönhetjük a gyorséttermi lánccal a Jászai Mari tér tisztán tartásában született megállapodást is. Csak így tovább!