Először is köszönet annak sok ezer budapestinek, akik hívó szavunkra, a demokratikus ellenzéki pártok, kezdeményezésére eljöttek hozzánk, az utcára, a Lehel piac elé vagy az aluljáróba! Köszönjük!
Nem épülhet a XXI. század európai unió egyik tagállamának két milliós fővárosában közpénzen finanszírozott közlekedés fejlesztés, hogy azt ne tudná minden budapesti közlekedő, átutazó akadálymenetesen igénybe venni. Ez alap. Nem volt ez mindig így, a 2-as metró is anélkül van, nincs is ez jól, de ne kövessük el elődeink hibáját! Változik a világ és így van jól: közlekedni akar a babakocsis, a kerekes székes, a fájós lábú, a gerincműtött, a cipekedő. Nem lehet kizárni senkit sem a közösségi közlekedésből.
Mert az azért van. Ma a mobilitás , értsd jól, nem tud elmenni dolgozni, tanulni, orvoshoz, mert nincsen mivel és nincsen miből, felőrli milliók életét, az ország versenyképességét!
Nem az állampolgároknak kellene népszavazással fenyegetve rávenni a döntéshozókat a mozgólépcső, lift automatikus, minden egyes megállóhelyet érintő betervezésére. Nem a mozgássérültek szervezetének, tagjainak, vezetőinek kellene küzdeniük a többség által is szívesen használt eszközökért, hanem a többség képviseletében fellépő „fővárosi képviselőknek” kellene kiállniuk ezért. Ha már a mi pénzünket költik. Ma csak despota, az állampolgárokat lenéző, a rászorultakat kifigurázó, senkiházi lelketlen, a városunkat szétzúzó, kiárusító és kifosztó Fidesz-KDNP vezetők és egy hajdan jó kerületvezetőből feslett PatóPál urak lettek.
Még visszhangzik fülünkben egy állampolgár mondata: „Legalább egymásért álljunk ki!”
Ezt tesszük. Igen, mi ezért vagyunk! Tarts velünk!
Keszthelyi Dorottya
